BRUFEN 400MG PEZSGŐGRANULÁTUM
|
Vény nélkül is kiadható A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
|
|
1. A GYÓGYSZER NEVE
Brufen 400 mg pezsgőgranulátum
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
400 mg ibuprofen tasakonként.
Ismert hatású segédanyagok:
666,7 mg szacharózt és 100 mg nátriumot is tartalmaz tasakonként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Pezsgőgranulátum.
Fehér granulátum, narancs ízesítéssel.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Enyhe és közepes erősségű fájdalom.
Primer dysmenorrhoea.
Láz.
Reumatikus megbetegedések, mint például ízületi gyulladások, pl. rheumatoid arthritis, degeneratív ízületi betegségek (pl. osteoarthritis), nem ízületeket érintő reumatikus kórképek, egyéb izom- és ízületi betegségek és lágyrész sérülések.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
A mellékhatások kockázata minimalizálható a tünetek enyhítéséhez szükséges legalacsonyabb hatékony dózisnak a lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.4 pont).
Az ibuprofen dózisa a beteg életkorától és testtömegétől függ. A legnagyobb egyszeri napi dózis nem haladhatja meg a 800 mg-ot felnőttek esetében.
Az alkalmazás módja
A gyorsabb hatás elérése érdekében a gyógyszert éhgyomorra is be lehet venni.
A pezsgőgranulátomot vízben kell feloldani, és egy narancs ízű, szénsavas italt kapunk. A tasak tartalmát ki kell önteni egy pohár vízbe, el kell keverni, és azonnal meg kell inni. A Brufen a szájban vagy a garatban átmenetileg égő érzést okozhat: ellenőrizni kell, hogy a granulátum megfelelő mennyiségű vízben legyen feloldva.
Enyhe és közepes erősségű fájdalom, láz
Felnőttek és 12 évesnél idősebb serdülőkorúak (? 40 kg)
Egyszeri dózisban 400 mg, vagy legfeljebb naponta 3x alkalmazható 4-6 óránként.
A napi összdózis ne haladja meg az 1200 mg-ot.
Primer dysmenorrhoea
Felnőttek és 12 évesnél idősebb serdülőkorúak (? 40 kg)
Szükség esetén 1-3x 400 mg naponta, 4-6 óránként.
A napi összdózis ne haladja meg az 1200 mg-ot.
Reumatikus betegségek
Felnőttek
A szokásos dózis naponta 3x 400 mg. Napi 1200 mg fenntartó dózis megfelelő hatású lehet néhány betegnél. Akut és súlyos kórképekben a dózis legfeljebb 2400 mg-ra emelhető, több részre elosztva.
12 évesnél idősebb serdülőkorúak (? 40 kg)
Az ajánlott dózis napi 20mg/ttkg legfeljebb 40 mg/ttkg-ig 3-4 részre elosztva. A napi összdózis nem haladhatja meg a 2400 mg-ot.
Gyermekpopuláció
12 évnél fiatalabb gyermekeknek a Brufen nem adható. Ezen populációnak egyéb megfelelőbb ibuprofen készítmények állnak rendelkezésre.
Időskorúak
A NSAID gyógyszerek fokozott óvatossággal adhatóak időskorú betegeknek, akiknél nagyobb eséllyel alakulhatnak ki mellékhatások (lás 4.4 és 4.8 pont). Ha a kezelést szükségesnek ítélik meg, a legalacsonyabb hatékony dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Rendszeres időközönként felül kell vizsgálni a kezelés szükségességét, és be kell fejezni, ha nincs előnyös hatása, vagy ha intolerancia alakul ki.
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodás esetén a tünetek kontrollálására a legalacsonyabb hatékony dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig, és a vesefunkciót monitorozni kell (súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeket illetően lásd 4.3 pont).
Májkárosodás
Enyhe vagy közepes fokú májkárosodás esetén a tünetek kontrollálására a legalacsonyabb hatékony dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig, és a vesefunkciót monitorozni kell (súlyos májelégtelenségben szenvedő betegeket illetően lásd 4.3 pont).
4.3 Ellenjavallatok
A Brufen ellenjavallt:
a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén,
acetilszalicilsavval vagy más NSAID-okkal szemben korábban lezajlott túlérzékenységi reakció (pl. asthma, rhinitis, urticaria vagy angiooedema),
az anamnézisben korábbi NSAID-kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció,
aktív vagy az anamnézisben ismétlődő peptikus ulcus/vérzés (igazolt ulcus vagy vérzés két vagy több különálló epizódja),
súlyos vese- vagy májelégtelenség,
súlyos szívelégtelenség vagy koszorúér betegség,
terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont),
jelentős fokú dehidráció (amit hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel okoz),
cerebrovascularis vagy egyéb aktív vérzés,
ismeretlen eredetű dyshaematopoesis,
12 évnél fiatalabb gyermekek.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Kerülendő a Brufen együttes alkalmazása NSAID-okkal, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 gátlókat is.
Asztmás betegek kérjék ki előzetesen a kezelőorvosuk tanácsát, mielőtt ibuprofent kezdenek alkalmazni (lásd alább).
A mellékhatások kockázata minimalizálható a tünetek enyhítéséhez szükséges legalacsonyabb hatékony dózis lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.2 pont, valamint a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat alább). A NSAID gyógyszerekkel hosszú távon kezelt betegeknél rendszeres orvosi vizsgálatot kell végezni a mellékhatások ellenőrzésére.
A Brufen csak az előny/ kockázat gondos mérlegelése alapján adható az alábbi kórképekben:
szisztémás lupusz eritematózusz (SLE) vagy egyéb autoimmun betegségek,
a porfirin metabolizmus veleszületett rendellenessége (pl. akut intermittáló profíria),
terhesség első és második trimesztere,
szoptatás.
Fokozott óvatosság javasolt a következő esetekben:
gastrointestinalis betegség, beleértve a krónikus gyulladásos bélbetegségeket (colitis ulcerosa, Crohn-betegség),
szívelégtelenség és hypertonia,
beszűkült vesefunkció,
májkárosodás,
kóros haematopoesis,
véralvadási rendellenességek,
allergiák, szénanátha, krónikusan ödémás orrnyálkahártya, adenoid vegetatio, krónikus obstruktív tüdőbetegség vagy asthma bronchiale,
közvetlenül nagyobb műtétek után.
Gastrointestinalis vérzés, ulcus és perforáció
Gastrointestinalis vérzést, ulcust vagy perforációt, - ami akár fatális kimenetelű is lehet - mindegyik NSAID-vel történő kezelés során jelentettek már, melyek a kezelés során figyelmeztető tünetekkel, illetve azok nélkül bármikor bekövetkezhetnek az anamnézisben előforduló korábbi súlyos gastrointestinalis esemény hiányában is.
A gastrointestinalis vérzés, ulcus és perforáció kockázata nő az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében ulcus szerepel, főleg, ha szövődményként vérzés vagy perforáció is jelentkezett (lásd 4.3 pont), valamint idős betegek esetén. Ezen betegek kezelését a lehető legkisebb adaggal kell kezdeni.
Megfontolandó a gyomornyálkahártyát védő készítményekkel (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa gátlók) való kombinációs kezelés ilyen esetekben, illetve olyan betegeknél, akik egyidejűleg kis dózisú acetilszalicilsavat vagy más gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszereket szednek (lásd alább és a 4.5 pontot).
Azokat a betegeket, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis toxicitás szerepel, különös tekintettel az időskorú betegekre, figyelmeztetni kell, hogy számoljanak be minden szokatlan hasi tünetről (főleg a gastrointestinalis vérzés tüneteiről), különösen a kezelés kezdeti szakaszában.
Kellő óvatossággal kell eljárni azon betegeknél, akik egyidejűleg ulcus vagy vérzés kockázatát fokozó gyógyszert szednek, mint például az orális kortikoszteroidok, az antikoagulánsok, pl. a warfarin vagy a heparin, a szelektív szerotonin újrafelvétel gátlók vagy a thrombocyta aggregáció-gátlók, mint pl. az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).
Amennyiben gastrointestinalis ulcus vagy vérzés alakul ki a Brufen szedése során, a kezelést meg kell szakítani.
Az NSAID-okat kellő körültekintéssel kell alkalmazni azon betegeknél, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis betegség szerepel (pl. colitis ulcerosa, Crohn-betegség), mivel állapotuk súlyosbodhat (lásd 4.8 pont).
Időskorú betegek
Idős betegeknél a NSAID kezelés esetén gyakoribbak a mellékhatások, különös tekintettel a gastrointestinalis vérzésre és perforációra, amelyek fatális kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.2 pont).
Kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris hatások
Megfelelő monitorozás és tanácsadás szükséges olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében hypertonia és/vagy enyhe - középsúlyos kongesztív szívelégtelenség szerepel, mivel folyadékretenciót és ödémát jelentettek az NSAID terápiával összefüggésben.
Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy az ibuprofen alkalmazása során kismértékben fokozódhat az artériás trombotikus események (pl. miokardiális infarktus vagy stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb dózisok (napi 2400 mg) és hosszabb ideig történő alkalmazás esetén. Összességében az epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy a kis dózisban (pl. napi ? 1200 mg) alkalmazott ibuprofen a miokardiális infarktus fokozott kockázatával járna.
Kezeletlen magas vérnyomásban, kongesztív szívelégtelenségben, igazolt ischémiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovaszkuláris betegségben szenvedő betegeket csak gondos mérlegelés után szabad ibuprofennel kezelni. Hasonló mérlegelés szükséges azon betegek tartós kezelésének megkezdése előtt, akiknél a kardiovaszkuláris események (magas vérnyomás, hiperlipidémia, diabetes mellitus, dohányzás) kockázati tényezői állnak fenn.
Bőrreakciók
Az NSAID-okkal kapcsolatosan nagyon ritkán súlyos bőrreakciókat jelentettek - ami néhány esetben fatális kimenetelű volt - pl. exfoliatív dermatitist, Stevens-Johnson-szindrómát és toxicus epidermalis necrolysist (lásd 4.8 pont). Ezeknek a reakcióknak a kezelés kezdeti szakaszában a legnagyobb kockázata, a legtöbb esetben a reakció a kezelés első hónapjában jelentkezik. Bőrkiütések, nyálkahártya elváltozások vagy a túlérzékenységi reakció bármilyen egyéb tünetének megjelenése esetén a Brufen kezelést azonnal meg kell szakítani.
Kivételesen előfordulhat, hogy varicella áll a súlyos szövődményes bőr- vagy lágyrész fertőzések hátterében. Jelenleg nem lehet kizárni a NSAID-ok szerepét ezen fertőzések súlyosbodásában. Mindezek alapján varicella fertőzés esetén kerülendő a Brufen alkalmazása.
Vesét érintő hatások
Az ibuprofen nátrium-, kálium- és folyadékretenciót okozhat a veseperfúzióra gyakorolt hatása miatt azoknál a betegeknél, akiknek korábban nem volt vesebetegségük. Az erre hajlamos betegeknél ödémához, vagy akár szívelégtelenséghez vagy hipertóniához vezethet.
Egyéb NSAID-ekhez hasonlóan, állatkísérletekben az ibuprofen tartós adása a vesében papilláris nekrózist és egyéb patológiás elváltozásokat eredményezett. Humán vonatkozásban hematuriával járó intersticiális nefritiszről, proteinuriáról és esetenként nephrosis szindrómáról számoltak be. Vesetoxicitást is megfigyeltek azoknál a betegeknél, akiknél a prosztaglandinok kompenzatórikus szerepet játszanak a normális veseperfúzió fenntartásában. Humán vonatkozásban a betegeknél az NSAID-ok alkalmazása a prosztaglandin képződésének dózisfüggő csökkenését, és másodlagosan a vese vérkeringésének csökkenését okozhatja, ami veseelégtelenséghez vezethet. Azoknál a betegeknél a legnagyobb ennek a veszélye, akik vesekárosodásban, szívelégtelenségben, májműködési zavarban szenvednek, diuretikumot vagy ACE-gátlót szednek, illetve időskorú betegeknél. Az NSAID kezelés abbahagyása esetén a tünetek általában reverzíbilisek.
Egyéb óvintézkedések
Az ibuprofen bronchospazmust, urticariát vagy angioödémát okozhat azoknál a betegeknél, akik asthma bronchialéban, krónikus rinitiszben, szinuszitiszben, orrpolipózisban, adenoid vegetatióban vagy allergiás betegségben szenvednek, vagy az anamnézisükben ilyen betegség szerepel.
Az ibuprofen elfedheti a fertőzésre utaló jeleket vagy tüneteket (láz, fájdalom és duzzanat).
Bármilyen típusú fejfájás miatt alkalmazott fájdalomcsillapító hosszan tartó szedése ronthat az állapoton. Ha ezt észlelik, vagy ennek gyanúja felmerül, orvoshoz kell fordulni, és a kezelést be kell fejezni. Azoknál a betegeknél, akiknek a fejfájásra szedett gyógyszerek ellenére (vagy miatt) rendszeresen vagy naponta fáj a fejük, felmerülj a túlzott gyógyszerhasználat okozta fejfájás (medication overuse headache-MOH-) diagnózisának gyanúja.
Általában a fájdalomcsillapítók rendszeres szedése, különösen többféle fájdalomcsillapító hatású szer egyidejű szedése tartós vesekárosodáshoz vezet a veseelégtelenség kockázatával. Sóvesztéssel és kiszáradással járó fizikai megterhelés esetén ennek kockázata fokozott, ezért a gyógyszer adása kerülendő.
Néhány esetben autoimmun betegségben (mint pl. szisztémás lupusz eritematózuszban, kevert kötőszöveti betegségben) szenvedő betegeknél aszeptikus meningitisz tüneteit (tarkókötöttség, fejfájás, hányinger, hányás, láz vagy zavartság) figyelték meg az ibuprofen kezelés során.
Az ibuprofen átmenetileg gátolhatja a thrombocyta aggregációt, ami megnyúlt vérzési időt eredményez. Ezért a véralvadási zavarban szenvedő vagy antikoaguláns kezelésben részesülő betegeket szorosan kell ellenőrizni.
Az ibuprofen hosszú távú alkalmazása esetén, különösen a nagy kockázatú betegeknél, a máj- és vesefunkciót, valamint a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell.
Az alkoholfogyasztás kerülendő, mivel ez fokozhatja az NSAID-ok mellékhatásait, különösen a gastrointestinalis és a központi idegrendszeri mellékhatásokat.
Az ibuprofent szedő betegek figyelmét fel kell hívni, hogy jelentsék kezelőorvosuknak, ha gastrointestinalis ulcusra vagy vérzésre utaló jelet vagy tünetet, homályos látást vagy más szemészeti problémát, bőrkiütést, súlynövekedést vagy ödémát észlelnek.
Egyes adatok szerint a ciklooxigenáz/prosztaglandin szintézist gátló gyógyszerek a nők termékenységét csökkenthetik az ovuláció befolyásolásával. Ez a hatás reverzíbilis, a kezelés abbahagyásával megszűnik (lásd 4.6 pont).
Veleszületett fruktózintolerancia, glükóz-galaktóz malabszorpció vagy szukráz-izomaltáz elégtelenség esetén a gyógyszer szedése nem javasolt.
Ez a gyógyszer dózisonként 100 mg nátriumot tartalmaz. Nátriumszegény diétát tartó betegeknek ezt figyelembe kell venniük.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Az ibuprofennel egyidejűleg alkalmazva: Esetleges hatások:
Egyéb NSAID-ok, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 gátlókat is A szinergista hatások miatt több NSAID egyidejű alkalmazása növelheti a gastrointestinalis ulcus és vérzés kockázatát. Ezért az ibuprofen kombinációja más NSAID-kel kerülendő (lásd 4.4 pont).
Szívglikozidok (digoxin) Az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a glomeruláris filtrációt, és emelhetik a szívglikozidok plazma szintjét. A digoxin szintjének monitorozása javasolt.
Kortikoszteroidok A gastrointestinalis ulcus és vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont).
Antikoagulánsok Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin vagy a heprain hatását (lásd 4.4) pont. Egyidejű alkalmazás esetén a véralvadási státusz ellenőrzése javasolt.
Thrombocyta aggregáció-gátlók
(pl.: klopidogrél és tiklopidin): A gastrointestinalis vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont).
Acetilszalicilsav Kerülendő az ibuprofen kombinációs adása acetilszalicilsavval, kivéve, ha kis dózisú acetilszalicilsav szedése javasolt, mivel a kombinációs kezelés fokozhatja a mellékhatások veszélyét. A kísérletes adatok alapján az ibuprofen gátolhatja a kis dózisú acetilszalicilsav thrombocyta-gátló hatását, ha a két gyógyszert egyidejűleg alkalmazzák. Azonban ezen adatok korlátozottsága és a klinikai alkalmazást illető ex vivo adatok extrapolációját övező bizonytalanságok azt sugallják, hogy nem lehet határozott következtetéseket levonni az ibuprofen rendszeres alkalmazását illetően, valamint valószínűleg nincs klinikailag releváns hatása az alkalmanként alkalmazott ibuprofennek (lásd 5.1 pont).
Szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI) A gastrointestinalis vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont).
Lítium Az ibuprofen és a lítium készítmények egyidejű adása növelheti ezen szerek szérum szintjét. A lítium szint ellenőrzése szükséges.
Tiklopidin
Az NSAID-ok tiklodipinnel történő kombinációja nem javasolt a thrombocyta funkció gátlást érintő additív hatás veszélye miatt.
Káliumspóroló diuretikumok Egyidejű alkalmazás hiperkalémiát okozhat (a szérum káliumszint ellenőrzése javasolt).
Kaptopril Kísérletes vizsgálatok alapján az ibuprofen ellensúlyozza a kaptopril nátriumürítő hatását.
Vérnyomáscsökkentő gyógyszerek
(diuretikumok, ACE-gátlók, angiotenzin-II-antagonisták) A diuretikumok és az ACE-gátlók fokozhatják a NSAID-ok nefrotoxicitását. A NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és a vérnyomáscsökkentők, köztük az ACE-gátlók és béta-blokkolók hatását. Vesekárosodásban szenvedő (pl. dehidratált és/vagy idős) betegek vesefunkciója tovább romolhat, és akár akut veseelégtelenség is kialakulhat, ha egyidejűleg ciklooxigenáz gátlókkal és ACE-gátlókkal vagy angiotenzin-II antagonistákkal kezelik őket. Ez a hatás általában reverzíbilis. Az ilyen kombinációs kezelést elővigyázatossággal kell alkalmazni, különösen idős betegeknél. A betegeket tájékoztatni kell, hogy igyanak megfelelő mennyiségű folyadékot, és meg kell fontolni a vesefunkciós értékek ellenőrzését közvetlenül a kombinációs kezelés megkezdése után.
Az ibuprofen és a kálumspóroló diuretikumok vagy az ACE-gátlók egyidejű alkalmazás hiperkalémiát okozhat. A káliumszint rendszeres ellenőrzése szükséges.
Metotrexát Az NSAID-ok gátolják a metotrexát tubuláris szekrécióját, metabolikus kölcsönhatások is kialakulhatnak, ami a metotrexát clearance csökkenéséhez vezethet. A metotrexát adása előtt vagy után 24 órával alkalmazott ibuprofen a metotrexát szintjének emelkedését eredményezheti, és fokozhatja a toxicus hatását. Ezért a NSAID-ok és a nagy dózisú metotrexát kombinációs adása kerülendő. A kis dózisú metotrexát kezelésnél is figyelembe kell venni a kölcsönhatások lehetséges kockázatát, különösen beszűkült vesefunkciójú betegeknél. Kombinációs kezelés esetén a vesefunkciót rendszeresen ellenőrizni kell.
Ciklosporin Bizonyos NSAID-ok adása esetén a ciklosporin okozta vesekárosodás kockázata fokozott. Ezt a hatást nem lehet kizárni a ciklosporin és az ibuprofen kombinációs alkalmazása esetén sem.
Takrolimusz A vesetoxicitás kockázata fokozott.
Zidovudin A zidovudin és ibuprofen együttes alkalmazása bizonyítottan fokozza a haemarthrosis és a hematomák előfordulását HIV pozitív hemofíliás betegeknél. A zidovudin és NSAID-ok egyidejű alkalmazása során megnő a hematotoxicitás kockázata. A kombinációs kezelés megkezdése után 1-2 héttel a vérkép ellenőrzése javasolt.
Kinolon típusú antibiotikumok Állatkísérletek alapján a NSAID-ok fokozhatják a kinolonokkal kapcsolatos görcsrohamok kockázatát. A NSAID-okat és kinolonokat szedő betegeknél nagyobb eséllyel alakulhat ki görcsroham.
CYP2C9 inhibitorok
(pl. vorikonazol vagy flukonazol) Az ibuprofen és CYP2C9 inhibitorok egyidejű alkalmazása fokozhatja az ibuprofen expozíciót (CYP2C9 szubsztrát). Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9 inhibitor) végzett vizsgálat során az S(+)-ibuprofen-expozíció körülbelül 80-100%-os növekedését mutatták ki. Megfontolandó az ibuprofen dózisának csökkentése potens CYP2C9 inhibitorok egyidejű alkalmazásakor, különösen, ha magas dózisú ibuprofent alkalmaznak vorikonazollal vagy flukonazollal.
Oralis antidiabetikumok Az NSAID-ok fokozhatják a szulfonilureák hipoglikémizáló hatását. Egyidejű alkalmazás esetén a vércukorszint ellenőrzése javasolt.
Kolesztiramin A kolesztiramin és az ibuprofen egyidejű adása esetén az ibuprofen felszívódása lassabb és kisebb mértékű (25%). A két gyógyszer alkalmazása között legalább két órának kell eltelnie.
Aminoglikozidok NSAID-ok lassíthatják az aminoglikozidok kiválasztását, és ezzel fokozhatják a toxicitásukat.
Gyógynövény kivonatok A ginkgo biloba növelheti a NSAID-kal kapcsolatos vérzések kockázatát.
Alkohol Krónikus alkohol fogyasztóknál (hetente 14-20 ital, vagy efelett) kerülendő az ibuprofen alkalmazása a jelentős gastrointestinalis mellékhatások, köztük a gastrointestinalis vérzés fokozott kockázata miatt.
Mifepriszton A mifepriszton alkalmazása után 8-12 nappal adott NSAID-ok csökkenhetik a mifepriszton hatását.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A prosztaglandin-szintézis gátlása a terhességet és/vagy az embrio-foetalis fejlődést károsan befolyásolhatja. Epidemiológiai vizsgálatok alapján a korai terhességben adott prosztaglandin-szintézist gátló gyógyszerek növelik a vetélés, a szív malformatiók és a gastroschisis kockázatát.
A kardiovaszkuláris malformációk abszolút kockázata kevesebb mint 1%-ról mintegy 1,5%-ra emelkedett. A kockázat valószínűleg a dózissal és a terápia időtartamával arányosan nőtt. Állatkísérletekben prosztaglandin-szintézist gátló szer alkalmazása fokozta a pre- és postimplantatiós vetélést és az embrio-foetalis mortalitást. Ezenkívül állatkísérletekben egy, az organogenezis időszakában adott prosztaglandin-szintézis gátló szer esetében a különféle malformációk, beleértve a kardiovaszkuláris malformációk előfordulási gyakoriságának emelkedéséről számoltak be.
A terhesség első és második trimeszterében a Brufen csak akkor adható, ha feltétlenül szükséges. Azoknak a nőknek, akik teherbe szeretnének esni,, illetve a terhesség első és második trimeszterében a Brufennel történő kezelés során a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig.
Prosztaglandin-inhibitorok szedése a terhesség harmadik trimeszterében a magzatnál a következőket okozhatja:
kardiopulmonális toxicitás (a ductus arteriosus Botalli korai elzáródása és pulmonális hypertonia),
veseműködési zavar, amely következményes oligohydramnionnal járó veseelégtelenségig progrediálhat.
Az anyánál és a magzatnál a terhesség végén a következőket okozhatja:
még nagyon kis dózisok esetén is a vérzési idő esetleges megnyúlása, ami a thrombocytagátlás következménye,
gátolja a méhösszehúzódást, amely késleltetett vagy elhúzódó vajúdást eredményezhet.
Ezek alapján a Brufen ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében.
Szoptatás
Az ibuprofen kiválasztódik az anyatejbe, azonban terápiás dózisok rövid ideig tartó alkalmazásakor valószínűtlen, hogy ez hatással lenne a csecsemőre. Ha azonban a gyógyszer tartós szedése javasolt, megfontolandó a csecsemő korai elválasztása.
Termékenység
Az ibuprofen alkalmazása csökkentheti a termékenységet, ezért nem ajánlott olyan nőknek, akik teherbe szeretnének esni. Azon nők esetében, akik nehezen esnek teherbe, vagy akiknél infertilitás miatt kivizsgálás történik, megfontolandó az ibuprofen szedésének leállítása.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az ibuprofen általában nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban nagy dózisoknál fáradtság, szomnolencia, vertigo (gyakorinak jelentett) és látászavar (nem gyakorinak jelentett) jelentkezhet mellékhatásként, és a gépjárművezetés és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket ronthatja bizonyos esetekben. Ezt a hatást az egyidejű alkoholfogyasztás fokozza.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos események gastrointestinalis jellegűek, így peptikus ulcus, perforáció, esetenként fatális kimenetelű gastrointestinalis vérzés fordulhat elő, főleg idős betegeknél (lásd 4.4 pont). Hányingerről, hányásról, hasmenésről, flatulenciáról, székrekedésről. dyspepsiáról, hasi fájdalomról, melaenáról, haematemezisről, stomatitis ulcerosáról, a colitis és a Crohn-betegség súlyosbodásáról számoltak be az ibuprofen alkalmazását követően (lásd 4.4 pont). Ritkábban gastritist észleltek.
A mellékhatások általában dózisfüggőek. Különösen a gastrointestinalis vérzés kockázata függ az alkalmazott dózisoktól és a kezelés időtartamától. Egyéb ismert rizikófaktorokat illetően lásd 4.4 pontot.
Klinikai és epidemiológiai vizsgálatok alapján az ibuprofen, különösen nagy dózisú (2400 mg) és hosszantartó kezelés esetén kismértékben fokozhatja az artériás trombotikus események kockázatát (például myocardialis infarctus vagy stroke) (lásd 4.4 pont).
Ödémát, hipertóniát és szívelégtelenséget jelentettek a NSAID-kezeléssel összefüggésben.
Az ibuprofenhez legalább esetlegesen kapcsolódó mellékhatások gyakorisága a MedDRA gyakorisági konvenció és a szervrendszerek szerinti osztályozás szerin került feltüntetésre.
Az alábbi gyakorisági kategóriák kerültek alkalmazásra: nagyon gyakori ( 1/10); gyakori ( 1/100 - < 1/10); nem gyakori ( 1/1000 - 1/100); ritka ( 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Szervrendszer osztály Gyakoriság Mellékhatások
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka Haematopoesis betegségei (anaemia, leukopenia, thrombocytopenia, agranulocytosis). Az első tünetek és jelek lehetnek: láz, torokfájás, felszínes szájnyálkahártya fekélyek, influenzaszerű tünetek, kimerültség, orr- és bőrvérzés.
Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori Túlérzékenységi reakció, mint pl. urticaria, pruritus, purpura és exanthema, valamint asztmás rohamok (amit néha vérnyomásesés kísér)
Ritka lupus erythematosus-szindróma
Nagyon ritka Súlyos túlérzékenységi reakciók, melynek tünetei facialis oedema, a nyelv duzzanata, a légutak szűkületét okozó gégeoedema, dyspnoe, tachycardia, életveszélyes sokkig fokozódó vérnyomásesés lehetnek.
Pszichiátriai kórképek Ritka Depresszió, zavartság, hallucináció
Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Fejfájás, somnolentia, vertigo, kimerültség, agitált állapot, szédülés, álmatlanság, ingerlékenység
Nagyon ritka Asepticus meningitis
Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem gyakori Látászavar
Ritka Toxicus amblyopia
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nagyon ritka Fülzúgás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nagyon ritka Palpitatio, szívelégtelenség, myocardialis infarctus, akut pulmonalis oedema, oedema.
Érbetegségek és tünetek Nagyon ritka Hypertonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori Rhinitis, bronchospasmus
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Gastrointestinalis betegségek, mint pl. gyomorégés, dyspepsia, hasi fájdalom és hányinger, hányás, flatulencia, hasmenés, székrekedés
Nem gyakori Gastrointestinalis ulcus, ami néha vérzéssel és perforációval társul (lásd 4.4 pont), okkult vérvesztés, ami anaemiát okozhat, melaena, haematemesis, stomatitis ulcerosa, colitis, gyulladásos bélbetegségek súlyosbodása, vastagbél divertikulum szövődményei (perforatio, fistula), gastritis
Nagyon ritka Oesophagitis, pancreatitis, intestinalis stricturák
Máj- és epebetegségek illetve tünetek Ritka Karbamid-, transzaminázok- és alkalikus foszfatáz szintjének emelkedése
Nagyon ritka Májműködési zavar, májkárosodás, különösen hosszútávú alkalmazás esetén, májelégtelenség, akut hepatitis, icterus
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori Fényérzékenység
Nagyon ritka Súlyos bőrreakciók (erythema multiforme, exfoliatív dermatitis, bullosus bőrreakciók, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is, alopecia, fascitis necrotisans)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori Oedema kialakulása, különösen artériás hypertoniaban vagy veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, nephrosis szindróma, interstitialis nephritis, ami veseelégtelenséggel járhat
Nagyon ritka A renalis papillaris necrosis hosszú távú alkalmazás esetén (lásd 4.4 pont)
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Ritka Hemoglobin- és hematokrit szint csökkenés, thrombocyta aggregáció gátlás, megnyúlt vérzési idő, kálciumszint csökkenés, húgysavszint emelkedés
4.9 Túladagolás
Tünetek
A betegek többségénél, akik klinikailag jelentős mennyiségű NSAID-ot vettek be, legfeljebb hányinger, hányás, epigasztriális fájdalom vagy még ritkábban hasmenés jelentkezik. Fülzúgás, fejfájás, szédülés, vertigo és gastrointestinalis vérzés is előfordulhat. Súlyosabb mérgezés esetén központi idegrendszeri toxicitás figyelhető meg, ami álmosságban, esetenként nyugtalanságban és zavartságban vagy kómában nyilvánul meg. Esetenként görcsroham jelentkezik a betegeknél. Gyermekeknél mioklónusos görcsök is kialakulhatnak. Súlyos mérgezés esetén metabolikus acidózis léphet fel, és megnyúlhat a protrombin idő/INR, valószínűleg a keringő alvadási faktorok hatása miatt. Akut veseelégtelenség, májkárosodás, alacsony vérnyomás, légzésdepresszió és cianózis fordulhat elő. Asthmas betegeknél az asthma súlyosbodhat.
Kezelés
Tüneti és szupportív terápia szükséges, beleértve a szabad légutak fenntartását, valamint a kardiális és vitális jelek monitorozását is, amíg a beteg állapota stabilizálódik. Gyomormosás vagy aktív szén per os adása szükséges, ha a betegnél egy órán belül észlelik több, mint 400 mg/ttkg ibuprofen bevételét. Ha a Brufen már felszívódott, alkalikus szereket kell adni, hogy a savas ibuprofen vizelettel történő kiválasztását elősegítsék. Ha a görcsrohamok gyakoriak vagy elhúzódóak, intravénás diazepam vagy lorazepam adása szükséges. Más beavatkozások szükségessége a beteg klinikai állapotától függ. Asztmás roham ellen broncholitikumot kell adni.
Specifikus antidótum nem áll rendelkezésre.
A vese- és májfunkciót szorosan monitorozni kell.
A betegeket legalább 4 órán keresztül obszerválni kell, amennyiben potenciálisan toxicus dózist vettek be.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Nem szteroid gyulladásgátlók és reuma elleni készítmények;
propionsav származékok. ATC kód: M01AE01
Hatásmechanizmus
Az ibuprofen egy NSAID, amelynek gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és lázcsillapító hatása van. Fájdalommal és gyulladással kapcsolatosan végzett állatkísérletek alapján az ibuprofen hatékonyan gátolja a prosztaglandin képződést. Humán vonatkozásban az ibuprofen valószínűleg a gyulladás által okozott vagy azzal összefüggő fájdalmat, duzzanatot és lázat csökkenti. Az ibuprofen a ciklooxigenáz enzim aktivitásának gátlásán keresztül fejti ki a prosztaglandin szintézist gátló hatását. Ezenkívül az ibuprofen gátolja az ADP (adenozin-difoszfát) vagy a kollagén stimulálta thrombocyta aggregációt.
Farmakodinámiás hatások
Experimentális adatok alapján felmerült, hogy az ibuprofen együttes alkalmazáskor gátolhatja a kis dózisú acetilszalicilsav thrombocyta aggregáció-gátló hatását. Egy vizsgálatban egyszeri dózisként 400 mg ibuprofent adtak 81 mg azonnal oldódó acetilszalicilsav adása előtt 8 órával, illetve utána 30 percen belül, és azt tapasztalták, hogy csökkent az acetilszalicilsav thromboxán képződést, illetve thrombocyta aggregációt gátló hatása. Azonban ezen adatok korlátai és az ex vivo adatok klinikai körülményekre történő bizonytalan extrapolálhatósága miatt nem lehet határozott következtetéseket levonni a rendszeres ibuprofen használatra vonatkozóan, valamint az ibuprofen alkalomszerű alkalmazása esetén nem valószínűsíthető klinikailag jelentős hatás.
Az ibuprofen gátolja a méhben a prosztaglandin szintézist, ezzel csökkenti az intrauterin nyugalmi és aktív nyomást, a periódikus méhösszehúzódásokat és a keringésbe jutó prosztaglandinok mennyiségét. Azt feltételezik, hogy ezek a változások magyarázzák a menstruációs fájdalom enyhítését. Az ibuprofen gátolja a vese prosztaglandin szintézisét, ami veseelégtelenséghez, folyadékretencióhoz és szívelégtelenséghez vezethet azoknál a betegeknél, akiknél ez a rizikó fennáll (lásd 4.3 pont).
A prosztaglandinok szerepet játszanak az ovulációban, ezért a prosztaglandin szintézist gátló gyógyszerek befolyásolhatják a nők termékenységét (lásd 4.4, 4.6 és 5.3 pont).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
Az ibuprofen gyorsan felszívódik a gasztrointesztiális traktusból, biológiai hasznosulása 80-90%.
A szérum csúcskoncentráció éhgyomri állapotban adott ibuprofen esetén 1,7 órán belül (átlagos érték) alakul ki. Étkezés közben alkalmazva a csúcskoncentráció 34%-kal kevesebb, és kb. 2 órával később alakul ki, mintha éhgyomorra vennék be. A táplálék nem befolyásolta jelentősen a teljes biológiai hasznosulást.
Eloszlás
Az ibuprofen jelentős mértékben kötődik a plazmafehérjékhez (99%). Az ibuprofennek kicsi a megoszlási térfogata (körülbelül 0,12-0,2 l/kg felnőttekben).
Biotranszformáció
Az ibuprofen gyorsan metabolizálódik a májban a citokróm P450-en, különösen a CYP2C9 enzimen keresztül két primeren inaktív metabolittá, 2-hidroxi-ibuprofenné és 3-karboxi-ibuprofenné. A gyógyszer lenyelése után az ibuprofen orális dózisának valamivel kevesebb, mint 90%-a választódik ki a vizeletben oxidációs metabolitok és ezek glükuronizált konjugátumai formájában. Változatlanul csak nagyon kevés ibuprofen választódik ki a vizeletbe.
Elimináció
A vesén keresztül történő kiürülés gyors és teljes. Az eliminációs felezési idő körülbelül 2 óra. Az ibuprofen kiválasztása az utolsó dózis után 24 órával gyakorlatilag teljes.
Speciális populációk
Időskorúak
Ép veseműködés esetén kismértékű, klinikailag jelentéktelen különbségek vannak a fiatalok és az idősek között az ibuprofen farmakokinetikai profilját és a vizeletbe történő kiválasztást illetően.
Gyermekek
Az ibuprofen szisztémás szintje hasonló a felnőttekéhez, ha az 1 éves kort elérő gyermekeknél testtömeg szerinti terápiás dózist (5-10 mg/ttkg) alkalmaznak.
3 hónapos-2,5 éves gyermekeknél valószínűleg nagyobb az ibuprofen disztribúciós térfogata (l/kg) és clearance-e (l/kg/óra), mint a 2,5-12 éves gyermekeknél.
Vesekárosodás
Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél az egészséges kontrollokhoz viszonyítva nagyobb megkötetlen (S)-ibuprofen mennyiségről, az (S)-ibuprofenre magasabb AUC értékekről és nagyobb enantiomer AUC (S/R) arányról számoltak be.
Dializált, végstádiumban levő vesebetegeknél az ibuprofen átlagos szabad frakciója körülbelül 3%, szemben az egészséges önkénteseknél tapasztalt körülbelül 1%-kal. A nagymértékben beszűkült vesefunkció az ibuprofen metabolitjainak felhalmozódását eredményezheti. Ezen hatás jelentősége nem ismert. A metabolitokat hemodialízissel el lehet távolítani (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pont).
Májkárosodás
Alkoholos májbetegség - enyhe-középsúlyos májkárosodással - lényegesen nem változtatta meg a farmakokinetikai paramétereket.
Olyan cirrhotikus betegeknél, akiknek középsúlyos májkárosodása (Child Pugh pontszám 6-10) volt, és akiket racém ibuprofennel kezeltek, a felezési idő átlagosan kétszeres megnyúlását figyelték meg, és az enantiomer AUC (S/R) arány szignifikánsan alacsonyabb volt az egészséges önkéntesekhez viszonyítva. Ez arra utal, hogy az (R)-ibuprofen metabolikus inverziója aktív (S)-enantiomerré zavart szenvedett (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pont).
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Mivel az ibuprofen egy kellően vizsgált és széles körben alkalmazott gyógyszer, a preklinikai biztonságossági adatok megfelelően dokumentáltak.
Az ibuprofen szubkrónikus és krónikus toxicitását elsősorban állatkísérletekben igazolták: a gyomortraktus károsodását és ulcust észleltek.
Az in vitro és in vivo vizsgálatokban nem jelentkeztek az ibuprofen mutagenitásának klinikailag szignifikáns jelei. Emellett egerekben és patkányokban nem figyeltek meg karcinogén hatásokat.
Az ibuprofen nyulaknál gátolja az ovulációt, valamint számos állatfajban (nyúlban, patkányban és egérben) gátolja a beágyazódást.
Patkányokon és nyulakon végzett reprodukciós vizsgálatokban az ibuprofen átjutott a placentán.
Az anya számára toxicus dózisok esetén a malformációk gyakrabban fordulnak elő (pl. kamrai szeptumdefektus).
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Vízmentes nátrium-karbonát
Almasav
Szacharin-nátrium
Nátrium-hidrogén-karbonát
Szacharóz
Povidon
Narancs aroma
Nátrium-lauril-szulfát
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
2 év.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25 C-on tárolandó.
A fénytől és a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
A tasak papír/polietilén/ alumínium/polietilén laminátumból készül.
Granulátum tasakban, dobozban.
Kiszerelés: 20, 30 vagy 40 db tasak.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Nincsenek különleges előírások.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: I. csoport
Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Abbott Laboratories (Magyarország) Kft.
1095 Budapest, Lechner Ödön fasor 7.
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-22073/05 20x papír/polietilén/alumínium/polietilén tasakban
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2013. április 03.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2013. április 03.