Gyógyszer keresés

Menü
Vény nélkül kapható termékek
Betűrend szerinti listák
 
KETODEX 25MG GRANULÁTUM BELS OLDATHOZ

Vény nélkül is kiadható

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

Ketodex 12,5 mg granulátum belsőleges oldathoz
Ketodex 25 mg granulátum belsőleges oldathoz


2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

12,5 mg illetve 25 mg dexketoprofént tartalmaz (dexketoprofén-trometamol formájában) egy tasak belsőleges oldathoz való granulátum.

Segédanyagok: szacharóz: 1,25 g illetve 2,5 g.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.


3. GYÓGYSZERFORMA

Granulátum belsőleges oldathoz, tasakban.

Citromsárga színű granulátum.


4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1. Terápiás javallatok

Enyhe és középsúlyos akut fájdalmak, azaz például akut mozgásszervi fájdalmak, dysmenorrhoea és fogfájás rövid távú tüneti kezelésére.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Felnőtteknek:
A fájdalom természetétől és súlyosságától függően a javasolt dózis általában 4-6 óránként 12,5 mg, vagy 8 óránként 25 mg. Az összdózis ne haladja meg a napi 75 mg-ot.
A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont).
A Ketodex granulátumot csak rövid időtartamú kezelésre tervezték, ezért a kezelést a tünetek idejére kell korlátozni.
Ha a granulátum bevétele étkezéssel együtt történik, akkor ez késlelteti a hatóanyag felszívódását (lásd Farmakokinetikai tulajdonságok), ezért akut fájdalom esetében a gyógyszer bevétele legalább 15 perccel az étkezés előtt történjen.

Speciális betegcsoportok

Idős kor:
Idős korban a kezelést ajánlott alacsonyabb dózissal kezdeni (50 mg napi összdózis). A dózis a szokásos szintre csak akkor emelhető, ha megbizonyosodtunk, hogy a beteg a kezelést jól tole-rálja. A lehetséges mellékhatásprofil miatt (lásd 4.4 pont) az idős betegeket különösen gondos megfigyelés alatt kell tartani.

Kóros májműködés:
Enyhe vagy középsúlyos májműködési zavarban szenvedő beteg esetében a kezelést csökkentett dózissal (50 mg napi összdózis) kell kezdeni, és a beteget gondos megfigyelés alatt kell tartani. A Ketodex granulátum súlyos májelégtelenségben szenvedő betegeknél nem alkalmazható.


Kóros veseműködés:
Enyhe veseműködési zavarban szenvedő betegeknél a napi kezdő összdózist 50 mg-ra kell csökkenteni. A Ketodex granulátum közepes vagy súlyos veseelégtelenségben nem alkal-mazható.

Gyermekek és serdülőkorúak:
A Ketodex granulátum hatását gyermekekben és serdülőkorúakban még nem vizsgálták. A ké-szítmény biztonságosságát és hatékonyságát nem állapították meg, ezért a készítmény gyermekeknek és serdülőkorúaknak nem adható.

4.3. Ellenjavallatok

A Ketodex granulátum nem alkalmazható a következő esetekben:
" a dexketoprofénre vagy bármely más nem szteroid gyulladáscsökkentő szerre vagy a termék bármelyik egyéb összetevőjére túlérzékenynek bizonyult betegeknél.
" olyan betegeknél, akiknél hasonló hatású anyagok (azaz például acetilszalicilsav, vagy más nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek) szedése után asztmás roham, bronchopasmus, akut rhinitis lépett fel, orrpolip fejlődött ki, urticaria vagy angioneurotikus ödéma je-lentkezett.
" ketoprofennel vagy fibrátokkal szembeni ismert fotoallergiás vagy fototoxikus reakciók esetén,
" azon betegeknél, akiknél nem szteroid gyulladáscsökkentő terápiával összefüggő gyomorvérzés vagy perforáció szerepel az anamnézisben.
" olyan betegeknél, akiknek aktív peptikus / vérző gyomorfekélyük van, vagy akiknek az anamnézisében rekurrens peptikus/vérző fekély (két vagy több elkülöníthető esetben bizonyított fekélyes elváltozás vagy vérzés) fordult elő,
" krónikus dyspepsiában vagy feltételezett peptikus fekélyben vagy haemorrhagiában szenvedő betegeknél.
" más aktív vérzésben vagy vérzési rendellenességben szenvedő betegeknél.
" Crohn betegségben vagy colitis ulcerosa-ban szenvedő betegeknél.
" súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.
" közepes vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
" súlyos májműködési zavarban szenvedő betegeknél.
" haemorrhagiás diathesisben vagy más véralvadási zavarban szenvedő betegeknél.
" súlyos, (hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel okozta) dehidráció esetén.
" a terhesség harmadik trimeszterében és szoptatás ideje alatt.

4.4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A gyermekekben és serdülőkorúakban való biztonságos alkalmazást még nem állapították meg.

Óvatosság szükséges olyan betegek kezelésekor, akiknek anamnézisében allergiás reakció szerepel.

Kerülendő a Ketodex egyidejű alkalmazása más nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekkel, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátló szereket is.
A nemkívánatos hatásokat minimálisra lehet csökkenteni a tüneteket még kontrollálni képes legkisebb hatékony dózisnak a szükséges legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd a 4.2 pontot és alább a gastrointestinális és cardiovasculáris kockázatokat).

Gastrointestinális hatások

Gastrointestinális vérzés, ulceráció vagy perforáció

Gastrointestinális vérzést, fekélyt vagy perforációt (melyek végzetessé is válhatnak) is jelentettek minden nem szteroid gyulladáscsökkentő szerrel a kezelés bármely szakában, figyelmeztető tünetekkel vagy azok nélkül, illetve súlyos gastrointestinális anamnézissel vagy anélkül is. Ha gastrointestinális vérzés vagy fekélyképződés fordulna elő Ketodex alkalmazása során, a kezelést azonnal le kell állítani.
A gastrointestinális vérzés, fekély vagy perforáció kockázata növekszik a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek adagjának emelésével, illetve olyan betegek esetében, akiknek korábban volt már gyomorfekélyük, különösen, ha vérzéssel vagy perforációval súlyosbított (lásd 4.3 pont), valamint idős korban.
Idős korban: Az idős embereknél gyakrabban jelentkeznek nemkívánatos hatások a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekre, különösen gastrointestinális vérzés vagy perforáció, amely végzetes lehet (lásd 4.2 pont). Ezeknél a betegeknél az elérhető legkisebb dózissal kell kezdeni a kezelést.

Hasonlóan az összes nem szteroid gyulladáscsökkentőhöz, ki kell szűrni minden olyan beteget, akiknek nyelőcsőgyulladása, gastritise vagy gyomorfekélye volt, annak megállapítása céljából, hogy teljesen meggyógyultak-e mielőtt elkezdenék a dexketoprofén alkalmazását. Az olyan betegeket, akiknek gyomor-béltraktust érintő tüneteik vannak, illetve akiknek az anamnézisében gastrointestinális betegség szerepel, az esetleges emésztőrendszeri problémák jelentkezése céljából monitorozni kell, különös tekintettel a gastrointestinális vérzésre. A nem szteroid gyulladáscsökkentő szereket óvatosan kell adni gastrointestinális betegség (ulcerativ colitis vagy Crohn betegség) esetén, mivel a betegek állapota súlyosbodhat (lásd 4.8 pont).
Ezeknél a betegeknél protektív szerekkel történő kombinációs terápia (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa inhibitorok alkalmazása) megfontolandó, valamint azoknál a betegeknél is, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsavat, vagy más, a gastrointestinális kockázatot feltehetően növelő készítményeket kapnak (lásd lent és a 4.5 pontot).

Azoknak a betegeknek, akiknek korábban gastrointestinális tünetei voltak, különösen az idős korúaknak, minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinális vérzést) jelenteniük kell, főleg a kezelés kezdeti szakaszában.
Óvatosság javasolt azon betegek esetében, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket kapnak, melyek növelhetik a fekély vagy a vérzés veszélyét, mint például a kortikoszteroidok, antikoagulánsok mint a warfarin, szelektív szerotonin- visszavétel gátlók vagy a thrombocyta-aggregáció gátló szerek mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).

Renális hatások

A csökkent vesefunkciójú betegek csak fokozott óvatossággal alkalmazhatják a készítményt. Az ilyen betegeknél a nem szteroid gyulladásgátlók ronthatják a veseműködést, fokozhatják a vízretenciót és az ödémát. Fokozott óvatosságra van szükség akkor is, ha a beteg vizelethajtót szed, vagy hypovolaemia alakulhat ki nála, mivel mindkét állapot a vesekárosodás fokozott kockázatával jár.

A kezelés ideje alatt megfelelő folyadékbevitelről kell gondoskodni a dehidráció és a feltehetően velejáró fokozott vesetoxicitás elkerülésére.

Mint az egyéb nem szteroid gyulladásgátlók, a dexketoprofén is megemelheti a plazma urea nitrogén és kreatinin szintet. Mint az egyéb prosztaglandin bioszintézis gátlók, a dexketoprofén alkalmazása is vezethet a vese szövetét is érintő mellékhatások kialakulásához, úgymint glomerulo- vagy interstitiális nephritishez, papilla elhaláshoz, nephrosis szindrómához vagy akut veseelégtelenséghez.

Idős betegek nagyobb valószínűséggel szenvednek veseműködési zavarban (lásd 4.2 pont).

Hepatikus hatások

A csökkent májfunkciójú betegek csak fokozott óvatossággal alkalmazhatják a készítményt. Mint az egyéb nem szteroid gyulladásgátlók, a dexketoprofén is kismértékben és átmeneti jelleggel megemelheti egyes májenzimek szintjét, a SGOT (ASAT) és SGPT (ALAT) vérszintjének számottevő emelkedése is előfordulhat. Nagyobb fokú növekedés jelentkezésekor a kezelést meg kell szakítani.
Idős betegek nagyobb valószínűséggel szenvednek májműködési zavarban (lásd 4.2 pont).

Cardiovasculáris és cerebrovasculáris hatások

Hipertónia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni. Fokozott óvatosság ajánlott az előzetesen szívbetegségben szenvedőknél, különösen, ha az anamnézisben szívelégtelenséggel járó epizódok fordultak elő, mivel a szívelégtelenség kialakulásának fokozott kockázatával kell számolni a nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazásával kapcsolatosan előforduló folyadékretenció és ödéma kapcsán.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (pl. miocardiális infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén. A dexketoprofén-trometamol tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy ezt a kockázatot ki lehessen zárni.

Nem megfelelően beállított hipertónia, pangásos szívelégtelenség, diagnosztizált ischémiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és/vagy cerebrovasculáris betegség esetén a dexketoprofénnel történő kezelést csak gondos mérlegelés után szabad megkezdeni. Hasonlóan megfontolandó olyan betegek hosszabb távú kezelése, akiknél cardiovasculáris betegségekre hajlamosító tényezők (pl. hipertónia, hiperlipidémia, diabetes mellitus, dohányzás) fennállnak.

Minden nem szelektív nem szteroid gyulladáscsökkentő szer képes gátolni a vérlemezkék aggre-gációját, és képes meghosszabbítani a vérzési időt a prosztaglandin szintézis gátlásával. Ezért a dexketoprofén-trometamol alkalmazása nem javasolt olyan betegekben, akik a véralvadást befolyásoló gyógyszeres kezelés (pl. warfarin, kumarin származékok vagy heparin) alatt állnak (lásd 4.5 pont).

Idős betegek nagyobb valószínűséggel szenvednek szívműködési zavarban (lásd 4.2 pont).

Bőrreakciók

Súlyos bőr reakciókat, melyek közül néhány végzetes is lehet, köztük exfoliatív dermatitist, Stevens-Johnson-szindrómát és toxikus epidermalis necrolysist nagyon ritkán jelentettek nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazásával összefüggésben. Ezen reakciók kockázata a terápia korai stádiumában a legnagyobb, a reakciók az esetek többségében a kezelés első hónapjában jelentkeztek. A Ketodex szedését bőrkiütés, nyálkahártya károsodás vagy más túlérzékenységi reakció első megjelenésekor abba kell hagyni.

Egyéb információk

Fokozott óvatossággal alkalmazható a készítmény az alábbiak esetén:
- ha a beteg egy ritka, öröklődő anyagcsere betegségben, porphyriában szenved (pl. akut intermittáló porphyria),
- ha a beteg dehidratálódott állapotban van,
- közvetlenül nagy műtét után.

Ha az orvos úgy ítéli meg, hogy tartós dexketoprofén kezelésre van szükség, rendszeresen ellenőríznie kell a beteg máj-és veseműködését, valamint mennyiségi vérképét.

Nagyon ritkán súlyos akut túlérzékenységi reakciókat (pl. anaphylaxiás shock) észleltek. A kezelést a Ketodex bevételét követő súlyos túlérzékenységi reakció első tüneteinek megjelenésekor abba kell hagyni. A tünetektől függően szükség esetén megfelelő orvosi beavatkozást kell alkalmazni.

Kivételesen varicella állhat a súlyos bőr és kötőszöveti fertőzéses szövődmények hátterében. Jelenleg nem zárható ki a nem szteroid gyulladásgátlók szerepe a fenti fertőzések súlyosbodásában, ezért varicella esetén tanácsos kerülni a Ketodex alkalmazását

A Ketodex granulátum csak óvatosan alkalmazható olyan betegeknél, akik vérképzési rendellenességben, szisztémás lupus erythematosusban vagy kevert kötőszöveti betegségben szenvednek.

Hasonlóan az egyéb nem szteroid gyulladásgátlókhoz, a dexketoprofén is elfedheti a fertőző betegségek tüneteit.
Ez a gyógyszer szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az alábbi kölcsönhatások általában a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekre vonatkoznak:

Nem ajánlott kombinációk:
Más nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek, beleértve a szalicilátok nagy dózisait ( 3 g/nap): több nem szteroid gyulladáscsökkentő szer együttes alkalmazása fokozhatja a gastrointestinális fekélyek és vérzés kockázatát, a szinergista hatás miatt.
Antikoagulánsok: a nem szteroid gyulladásgátlók fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont), mivel a dexketoprofén is erősen kötődik a plazma-fehérjékhez, és gátolja a vérlemezkék funkcióját, valamint károsítja a gastroduodenalis nyál-kahártyát. Ha a kombinációt nem lehet elkerülni, akkor szoros klinikai megfigyelésre és a la-boratóriumi értékek ellenőrzésére van szükség.
Heparinok: megnő a vérzés kockázata (a vérlemezke funkció gátlása és a gastroduodenális nyálkahártya károsodása miatt). Ha a kombinációt nem lehet elkerülni, akkor szoros klinikai megfigyelésre és a laboratóriumi értékek ellenőrzésére van szükség.
Kortikoszteroidok: a gastrointestinális fekély vagy vérzés kockázata megnő (lásd 4.4 pont).
Lítium (számos nem szteroid gyulladáscsökkentő szernél leírták): a nem szteroid gyulladás-csökkentő szerek növelik a vérben a lítium szintjét, ami toxikus szintet is elérhet (a lítium csökkent kiválasztása a vesében). Ezért ezt a paramétert a dexketoprofén kezelés megkezdésénél, a dózis beállításakor és a kezelés végén ellenőrizni kell.
Metotrexát magas, 15 mg/hét vagy nagyobb dózisban: a metotrexát hematológiai toxicitása megnő, mivel általában a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek csökkentik a veséből való kiürülését.
Hidantoinok és szulfonamidok: a hatóanyagok toxikus hatásai megnőhetnek.

Az alábbi kombinációk adásakor óvatosság szükséges:
Vizelethajtókkal, ACE gátlókkal, antibakteriális aminoglikozidokkal és angiotenzin II recep-tor antagonistákkal együtt adva: A dexketoprofén csökkentheti a húgyhajtók és vérnyo-máscsökkentő gyógyszerek hatását. Néhány csökkent vesefunkciójú betegben (pl. dehidratálódott betegekben vagy csökkent vesefunkciójú idősebb betegekben) a ciklooxigenázt gátló szerek együttes alkalmazása ACE-inhibítorokkal vagy angiotenzin II re-ceptor antagonistákkal vagy antibakteriális aminoglikozidokkal a vesefunkció további romlását eredményezheti, amely folyamat általában reverzibilis. Abban az esetben, ha dexketoprofént és egy vizelethajtót egyszerre írnak fel, akkor biztosítani kell a beteg megfe-lelő hidráltsági állapotát, és a kezelés kezdetén, valamint ezt követően is időszakonként ellenőrizni kell a vesefunkciót. A Ketodex és kálium-spóroló diuretikumok együttadása hyperkalaemia kialakulásához vezethet. Rendszeresen ellenőrizni kell a vér kálium koncentrációját (lásd 4.4 pont).
Alacsony, 15 mg/hétnél kisebb dózisokban használt metotrexáttal együtt adva: a metotrexát hematológiai toxicitása megnő, mivel a gyulladáscsökkentő szerek általában csökkentik a veséből való kiürülését. A kombináció első heteiben hetente kell ellenőrizni a vérképet. Fokozott ellenőrzést kell végezni enyhén kóros vesefunkciójú, vagy idősebb betegeknél.
Pentoxifillinnel együtt adva: megnő a vérzés kockázata. Fokozott klinikai monitorozásra és a vérzési idő gyakoribb ellenőrzésére van szükség.
Zidovudinnel együtt adva: megnő az eritropoetikus toxicitás kockázata a retikulocytákra gyakorolt hatás miatt, a nem szteroid gyulladáscsökkentő szer beadásának megkezdése után egy héttel súlyos vérszegénység léphet fel. A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerrel való kezelés megkezdése után egy-két héttel a vérképet és a retikulocyta számot ellenőrizni kell.
Szulfonilurea készítményekkel együtt adva: a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek képesek fokozni a szulfonilurea készítmények hypoglykaemiás hatását, oly módon, hogy leszorítják azokat a plazmafehérjék kötőhelyeiről.

Kölcsönhatások, melyeknek a lehetőségét nem lehet kizárni:
Béta-blokkolók: nem szteroid gyulladáscsökkentő szerrel való kezelés a prosztaglandin bio-szintézis gátlásával csökkentheti vérnyomáscsökkentő hatásukat.
Ciklosporin és takrolimusz: a vesekárosító hatást a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek a renális prosztaglandin által mediált hatásokon keresztül fokozhatják. Kombináció esetében a vesefunkciót ellenőrizni kell.
Trombolitikumok: együttadás esetén megnő a vérzés kockázata.
A thrombocyta-aggregáció gátló szerek és a szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI-ok): fokozódik a gastrointestinális vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).
Probenecid: együttadásukkor a dexketoprofén plazmakoncentrációja megnőhet; ez a köl-csönhatás a vese tubularis szekréció és a glükuron-konjugáció helyén lejátszódó gátlási mechanizmus következménye, ami a dexketoprofén dózisának megváltoztatását teszi szük-ségessé.
Szívglikozidok: a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek növelhetik a plazma glikozid kon-centrációját.
Mifepriszton: Elméletileg megvan annak a kockázata, hogy a prosztaglandin szintetáz inhibí-torok megváltoztatják a mifepriszton hatékonyságát.
Korlátozott bizonyíték van arra, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek adása a prosztaglandin alkalmazásának napján nem befolyásolja hátrányosan a mifeprisztonnak vagy a prosztaglandinnak a méhnyak tágulására vagy a méh összehúzódására kifejtett hatását, és nem csökkenti a gyógyszeres terhesség-megszakítás klinikai hatékonyságát.

Kinolon antibiotikumok: Az állatkísérletek adatai azt mutatják, hogy nagy dózisú kinolonok nem szteroid gyulladáscsökkentő szerrel kombinálva fokozhatják a konvulziók kialakulásának kockázatát.

4.6. Terhesség és szoptatás

Terhesség és szoptatás alatt a Ketodex granulátum szedése ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Terhesség
A prosztaglandin bioszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandin bioszintézis gátló növeli a vetélés, a cardiális fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kockázatát. A cardiovasculáris malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról kb. 1,5%-ra növekedett. A kockázat növekedése vélhetően függ a dózistól és a terápia időtartamától. Állatkísérletekben a prosztaglandin bioszintézis gátló adása után emelkedett a pre- és poszt-implantációs veszteség és az embrionális/foetális letalitás.
Ezenkívül állatkísérletek eredményei szerint az organogenetikus periódusban adott prosztaglandin bioszintézis gátló hatására megnövekedett a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovasculáris malformatio előfordulása. Mindemellett, a dexketoprofén-trometamollal végzett állatkísérletek nem igazoltak reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont). A terhesség első és második trimeszterében a dexketoprofén-trometamol adása kerülendő kivéve, ha feltétlenül szükséges. Amennyiben a dexketoprofén-trometamolt megtermékenyülni szándékozó nő szedi, vagy a terhesség első vagy második trimeszterében alkalmazzák, a lehető legalacsonyabb dózist kell választani, és a kezelést a legrövidebb ideig szabad folytatni.

Bármely prosztaglandin bioszintézis gátló terhesség a harmadik trimeszterében alkalmazva a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:
- cardiopulmonális toxicitás (a ductus arteriosus korai elzáródásához és pulmonális hipertenzióhoz vezethet),
- gátolhatja a magzati vesefunkciót, ami oligohydroamnionhoz vezethet.
Bármely prosztaglandin bioszintézis gátló a terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:
- a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocyta-aggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat,
- gátolhatja a méh összehúzódását és késleltetheti vagy elnyújthatja a szülést.

Termékenység:
Mint más nem szteroid gyulladásgátlók, a dexketoprofén-trometamol alkalmazása is károsíthatja a nők termékenységét, ezért nem ajánlott megtermékenyüléssel próbálkozó nők kezelésére. Azoknál a nőknél, akiknek gondjaik vannak a megtermékenyüléssel, vagy akiknek a termékenységét vizsgálják, meg kell gondolni a dexketoprofén-trometamol kezelés leállítását.

Szoptatás:
Nem ismert, hogy a dexketoprofén kiválasztódik-e az anyatejbe. Szoptatás alatt a Ketodex alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Ketodex granulátum mellékhatásokat okozhat, például szédülést, látási zavarokat vagy álmosságot. Ezek jelentkezése hátrányosan befolyásolhatja a reakcióképességet, a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességet.

4.8. Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A (tabletta gyógyszerformával végzett) klinikai vizsgálatok során leírt, és a dexketoprofén-trometamollal - legalábbis valószínűsíthetően - kapcsolatba hozható mellékhatásokat, valamint a Ketodex granulátum forgalomba hozása után bejelentett mellékhatásokat szervrendszerek szerint csoportosítva és a gyakoriságot is feltüntetve, az alábbi táblázatban adjuk meg:

SZERVRENDSZER OSZTÁLY Gyakori
(?1/100 - <1/10) Nem gyakori
(?1/1000 - <1/100) Ritka
(?1/10 000 - <1/1000) Nagyon ritka /Izolált esetek
(<1/10 000) Nem ismert
(a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
--- --- --- Neutropenia, thrombocyto-penia ---
Immunrendszeri betegségek és tünetek
--- --- --- Anaphylaxiás reakció, (az anaphylaxiás shockot is beleértve) Laryngeális oedema
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek --- --- Anorexia --- ---
Pszichiátriai kórképek --- Álmatlanság, szorongás --- --- ---
Idegrendszeri betegségek és tünetek
--- Fejfájás, szédülés, somnolentia Paresthesia, ájulás --- ---
Szembetegségek és szemészeti tünetek --- --- --- Homályos látás ---
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei --- Szédülés --- Tinnitus ---
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek --- Palpitatio --- Tachycardia ---
Érbetegségek és tünetek --- Kipirulás Hypertensio Hypotensio ---
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek --- --- Bradypnoe Broncho-spasmus, dyspnoe ---
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Hányinger / vagy hányás, hasi fájdalom, hasmenés, dyspepsia Gastritis, székrekedés, szájszárazság, flatulentia Gyomorfekély, gyomorfekély vérzéssel vagy perforációval (lásd 4.4 pont) Hasnyál-
mirigy-
gyulladás
---
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek --- --- Máj-laesio Hepato-celluláris károsodás Hepatitis
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
--- Kiütés Urticaria, acne,
fokozott izzadás Stevens Johnson szindróma, toxikus epidermális necrolysis (Lyell's szindróma), angio-oedema, arc-oedema, fényérzékeny-ségi reakciók, viszketés ---
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei --- --- Hátfájás --- ---
Vese- és húgyúti be-tegségek és tünetek
--- --- Polyuria Nephritis vagy nephrosis szindróma Akut vese-elégtelenség
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek --- --- Menstruációs rendellenes-ség, prosztata rendellenesség
--- ---
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
--- Fáradtság, fájdalom, asthenia, rigor, rossz közérzet Perifériás oedema --- ---
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
--- --- Abnormális májfunkciós tesztek --- ---

A leggyakrabban észlelt nemkívánatos hatások gastrointestinális jellegűek. Előfordulhat peptikus fekély, perforáció vagy gastrointestinális vérzés, melyek akár végzetesek is lehetnek, elsősorban idős korban (lásd 4.4 pont). Hányingert, hányást, hasmenést, felfúvódást, székrekedést, dyspepsiát, hasi fájdalmat, melaenát, vérhányást, fekélyes stomatitist, colitis és Crohn betegség súlyosbodását (lásd a 4.4 pont) is jelentettek a beadást követően. Ritkábban gastritist is megfigyeltek. Oedemát, hypertoniát és szívelégtelenséget is jelentettek nem szteroid gyulladásgátlókkal történő kezeléssel összefüggésben.
Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (pl. myocardiális infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén (lásd 4.4 pont).

Mint más nem szteroid gyulladásgátlók használata esetén is, a következő mellékhatások is előfordulhatnak: aszeptikus meningitis, amely leginkább szisztémás lupus erythematosusban vagy kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegekben fordul elő; hematológiai reakciók (purpura, aplasticus és haemolyticus anaemia, és ritkán agranulocytosis és csontvelő hypoplasia).

4.9. Túladagolás

A túladagolás tünetei többek között az alábbi központi idegrendszeri tünetek lehetnek: fejfájás, szédülés, lethargia, eszméletvesztés (gyermekeknél myoclonusos convulsiók is), abdominális fájdalom, nausea, hányás, gastrointestinális vérzés, valamint máj- és vese dysfunctio. Hypotensio, légzés-depresszió és cyanosis.
Véletlenszerű, vagy tévedésből történő túladagolás esetében azonnal el kell végezni a beteg kli-nikai állapotának megfelelő tüneti kezelést. Egy órán belül aktív szenet kell beadni, ha felnőtt vagy gyerek 5 mg/ttkg-nál nagyobb mennyiséget nyelt le.
A dexketoprofén-trometamol dialízissel eltávolítható.


5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Propionsav származékok.
ATC-kód: M01AE17

A dexketoprofén-trometamol az S-(+)-2-(3-benzoilfenil) propionsav trometamin sója, amely fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és lázcsillapító hatással rendelkezik, és a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek csoportjába tartozik (M01AE).
A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek hatásmechanizmusa a prosztaglandin bioszinté-zisének csökkentésén alapul, mely a ciklooxigenáz út gátlásának következménye. Pontosabban: gátolt az arachidonsav ciklikus endoperoxidokká, PGG2-vé és PGH2-vé való átalakulása, amelyekből a PGE1, PGE2, PGF2 és a PGD2, valamint a prosztaciklin PGI2 és a tromboxánok (TxA2 és TxB2) keletkeznek. A prosztaglandin szintézis gátlása egyéb gyulladásos mediátorokat is gátolhat, azaz például a kinineket, ami indirekt hatásként hozzájárul a direkt hatáshoz.
Mind kísérleti állatokon, mind embereken kimutatták, hogy a dexketoprofén gátolja a COX-1 és a COX-2 enzimek aktivitását.
Számos fájdalom-modellen végzett klinikai vizsgálatban igazolták a dexketoprofén-trometamol hatékony fájdalomcsillapító aktivitását. Néhány vizsgálatban a hatás a kezelés megkezdése után 30 perccel kezdődik. Az analgetikus hatás 4-6 óra hosszat tart.

5.2. Farmakokinetikai tulajdonságok

A dexketoprofén-trometamol orális beadást követően gyorsan felszívódik, maximális plazma koncentrációját 0,25-0,33 óra múlva éri el granulátum formájában alkalmazva.
A normál hatóanyagleadású dexketoprofen orális tablettát és a granulátumot 12,5 és 25 mg dózisokban összehasonlítva megállapítható, hogy a két gyógyszerforma bioegyenértékűnek tekinthető a biológiai hozzáférhetőség (AUC) vonatkozásában. A granulátumra mért csúcskoncentrációk kb. 30%-kal magasabbak voltak a tablettához viszonyítva.

A dexketoprofén-trometamol megoszlási illetve eliminációs felezési ideje 0,35, illetve 1,65 óra. A többi erős plazmafehérje-kötődést mutató (99%) anyaghoz hasonlóan megoszlási térfogata 0,25 l/ttkg alatt marad. A dexketoprofén fő eliminációs útja a glukuronsavas konjugáció, majd a vesén keresztül történő kiürülés.
A dexketoprofén-trometamol beadása után csak S-(+) enantiomert találunk a vizeletben, ami azt mutatja, hogy emberben nincs R-(-) enantiomerré történő konverzió.
Ismételt dózisokkal végzett farmakokinetikai vizsgálatokban megfigyelték, hogy az utolsó gyógyszer-bevétel után az AUC érték nem tért el az egyszeri adagolással végzett kísérletben kapott értéktől, jelezve, hogy az anyag nem akkumulálódik.
Étkezéssel együtt beadva az AUC érték nem változik, azonban a dexketoprofén-trometamol Cmax értéke lecsökken, és a felszívódás lassabbá válik (megnőtt Tmax).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos biztonságossági farmakológiai, krónikus toxicitási, genotoxicitási, reprodukciós toxicitási és immunfarmakológiai vizsgálatok szerint a készítmény emberekre nem jelent különös veszélyt.
Az egereken és majmokon végzett krónikus toxicitási vizsgálatokban a nem toxikus dózisszint (NOAEL) 3 mg/ttkg/nap volt. A magasabb dózisokban megfigyelt fő káros mellékhatás a dózis-függően kifejlődő gastrointestinális erosio és fekély volt.
Mint valamennyi nem szteroid gyulladásgátló, a dexketoprofén-trometamol is befolyásolhatja az embrionális/magzati túlélést állatkísérletes modellekben, mind közvetetten, a vemhes anyaállatra kifejtett gastrointestinális toxicitás révén, mind közvetlenül, a magzati fejlődésre hatva.


6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Ammonium-glicirhizinát
Neoheszperidin-dihidro-kalkon
Kinolinsárga (E 104)
Citrom aroma
Szacharóz
Víztartalmú kolloid szilicium-dioxid

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A belsőleges oldathoz való granulátum egyadagos, hővel zárt, alumínium-polietilén borítású tasakokban kerül forgalomba.

Ketodex 12,5 mg - a csomagolás 2, 10, 20, 30, 40, 50, 100 és 500 tasakot tartalmaz.
Ketodex 25 mg - a csomagolás 2, 4, 10, 20, 30, 40, 50, 100 és 500 tasakot tartalmaz.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A tasak teljes tartalmát egy pohárba vízben kell feloldani, és jól el kell keverni a feloldódás elősegítésére.
Az elkészített oldatot a granulátum feloldását követően azonnal meg kell inni.

Osztályozás: I. csoport
Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).


7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Berlin-Chemie AG (Menarini Group),
D-12489 Berlin, Glienicker Weg 125,
Németország
Tel: +49 30 67070


8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-8884/14 Ketodex 12,5 mg granulátum belsőleges oldathoz (10 x)
OGYI-T-8884/15 Ketodex 12,5 mg granulátum belsőleges oldathoz (20 x)

OGYI-T-8884/16 Ketodex 25 mg granulátum belsőleges oldathoz (4 x)
OGYI-T-8884/17 Ketodex 25 mg granulátum belsőleges oldathoz (10 x)
OGYI-T-8884/18 Ketodex 25 mg granulátum belsőleges oldathoz (20 x)


9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

2011.07.14.


10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2011.07.14.
 
A honlapon található információk célja az egészségügyi ismeretek bővítése, ezért az, nem helyettesíti az orvos, a gyógyszerész vagy más szakember felkeresését.
Kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét!